Joga van ahhoz, hogy erőszakmentes életet éljen. Az erőszak roncsolja az önbecsülést, kikezdi a magabiztosságot, a béka feneke alá tolja az áldozat önbizalmát. Minél súlyosabb a bántalmazás, és minél többet élt valaki ilyen kapcsolatban, a hatásai annál végzetesebbek. Az áldozatok többsége nagyon nehezen hiszi el, hogy nem az ő hibájuk az, ami történt. Sok-sok beszélgetés, megerősítés, vita és persze elfogadás kell ahhoz, hogy az érintett el tudjon indulni azon az úton, ami távolabb viszi az erőszaktól. De azt nagyon fontos tudnia mindenkinek, aki megpróbál segíteni egy áldozatnak: minden tett és minden beszélgetés számít. Dr. Gyurkó Szilvia A műszaki átadás 1981. december 15-�... Sétaút - Egerszalók Regionális Fejlesztés Operatív Program keretében 2007-ben megvalósult sétaút Egerszalók természeti kincsei mellett vezeti... Egerszalóki Gyógy- és Wellnessfürdő - Egerszalók Takács István Gyűjtemény - Mezőkövesd A matyó világot festészetében megörökítő művész munkái megtekinthetőek a Takács István Gyűjteményben.
Az antarktiszi felfedezések hőskora Dr. John Murray ötlete volt, hogy szervezett expedíciókat küldjenek felfedezésre Forrás: Wikimedia Commons Ezt a korszakot az antarktiszi felfedezések hőskorának is szokás nevezni, hiszen az önjelölt kalandorok tömegével próbálták meg minél részletesebben megismerni az addig az ismeretlenség homályába burkolózó kontinenst. Az elnevezés (és a kezdeti lendület) Dr. John Murray a londoni Királyi Geológiai Társaságban tartott előadásáról eredeztethető, ahol az oceanográfus és tengerbiológus kijelentette, hogy szervezett felfedezésekre van szükség, hogy az Antarktisz kiemelt geológiai kérdéseire választ kapjunk. Telelés az örök hó birodalmában A Belga Antarktisz Expedíció volt az első, amelynek legénysége egy egész telet eltöltött a fagyott kontinensen 1898-ban. A csapatot Adrian de Gerlache vezette. Hajójuk, a Belgica a jég fogságába esett, így kényszerűségből maradtak a helyszínen: 1898 februárjától 1899 márciusáig itt várták, hogy hazajuthassanak. A Southern Cross Expedition tagjai fókát nyúznak Forrás: Wikimedia Commons Az első olyan expedíció, amely a kontinens szárazföldjén telelt át, a brit Southern Cross Expedition volt, amely 1898-ban indult útjára, és két évig járta a leghidegebb földrészt.
december 14-�n ez Amundsennek �s t�rsainak siker�lt el�sz�r, amiben a k�r�ltekint�en ki�p�tett dep�rendszer, illetve a felfedez� kor�bbi utaz�si �s �lelmez�si tapasztalatai rendk�v�l fontos szerepet j�tszottak. A norv�g utaz�nak k�sz�nhet�en a Fram-exped�ci� gyakorlatilag k�l�n�sebb neh�zs�g n�lk�l h�d�totta meg az antarktiszi kontinenst, �s sikeresen megalap�totta Polheimet, mely telep a skandin�v nemzet dics�s�g�t volt hivatott hirdetni a D�li-sarkon Scott exped�ci�ja ugyanakkor kor�ntsem siker�lt ilyen szerencs�sen, hiszen amellett, hogy 35 nappal maradt el Amundsent�l, �tja is viszontags�gosabb m�don alakult: a D�li-sark fel� k�zeledve a britek k�nytelenek voltak lev�gni kuty�ikat �s lovaikat, �gy a sarkponthoz vezet� utols� m�rf�ldeket m�r gyalogszerrel tett�k meg. Scott �s t�rsai csak 1912. janu�r 18-�n �rkeztek meg a d�li p�lushoz, ahol bizony�ra csal�d�ssal t�lt�tte el �ket a norv�g lobog� l�tv�nya, �s a tudat, hogy �let�ket l�nyeg�ben feleslegesen kock�ztatt�k. A britek r�ad�sul hi�ba biztos�tott�k a visszafel� vezet� utat, gyalog szinte lehetetlen v�llalkoz�s volt el�rni az Antarktisz t�voli partjait, ami v�g�l is csup�n k�t embernek siker�lt; Scott tragikus hal�la sajn�latos m�don be�rny�kolta Amundsen nagyszer� siker�t, akinek �gy is siker�lt megh�d�tania a D�li-sarkot, hogy eredetileg a F�ld ellent�tes p�lus�ra v�gyakozott.
Terveiben a Déli-sark meghódítása is szerepelt, ezért erre koncentrált. 1910. június 7-én indultak el titokban, mivel Scott kapitány is a déli pólus felé igyekezett. 1911 januárjában elérték a Ross-jeget, és tábort vertek Framheimnél. A nyarat felkészüléssel töltötték, majd október közepén nekivágtak az útnak a Ross-jégen át, és egy gleccserhez értek, mely később Amundsen nevét kapta. Felértek a Sarki-fennsíkra, kutyaszánnal haladtak tovább és 1911 december 14-én elérték a Déli-sarkot. Kitűzték a norvég zászlót, és elindultak visszafelé. Még az odavezető úton zászlócskákat tűztek ki tájékozódási pontoknak, ez segítette őket a visszaúton. Scotték öt héttel később értek ide, és csalódottan pillantották meg a norvég zászlót. Az ő útjuk tragikus véget ért, mindnyájan az Antarktiszon lelték halálukat. Amundsen viszont ünnepelt hős lett, de nem tétlenkedett, a Maud nevű hajóval szervezett expedíciót az Északkeleti-átjáró felkutatására. 1926-ban Lincoln Ellsworth és Umberto Nobile társaságában léghajóval átrepültek az Északi-sark felett.
Ők használtak először szánokat és szánhúzó kutyákat, valamint ők voltak az elsők, akik leereszkedtek a Ross-selfjégre is. Scott csak második lett A Scott-féle expedíció 1901 és 1904 között zajlott, és rengeteg új helyszínt felfedezett és elnevezett – a Déli-sarkért folytatott hajszát azonban pár évvel később elvesztette. Bár 1910-ben indulva végül 1912. január 18-án elérte a kitűzött célt, Roald Amundsen kapitány már 1911. december 16-án járt arra, így Scott csak második lehetett. Scott előbb indult el (1911. január 25-én kezdte meg útját a Déli-sark felé), Amundsen február 15-i indulásával mégis megelőzte. Amundsen a jégen az expedíció idején Forrás: NOAA Féltjük a globális felmelegedéstől Ma már a kontinens szinte minden zegzugát ismerjük, jelenleg féltjük a létét a globális felmelegedés káros hatásai miatt. Az Antarktisz jege folyamatosan olvad a növekvő átlaghőmérséklet miatt, és ez nem csak az itt élő állatok számára jelenthet katasztrófát, de az emberek jövőjére nézve sem fest túl jó képet – a tengerszintet ugyanis jelentősen megnöveli.
Már évszázadokkal korábban sejtették a létezését, de csak 1820-ban sikerült felfedezniük az Antarktiszt – akkor rögtön több expedíció is rátalált a jeges kontinensre. Igazán a közvélemény érdeklődését azonban csak akkor sikerült elnyernie, amikor az Amundsen-Scott verseny elindult a Déli-sark meghódításáért. Már a Kr. u. 2. században sejtették, hogy kell lennie egy ötödik kontinensnek valahol délen, egy olyan földnyelvnek, amely az Arktisszal ellentétben létezik – maga az Antarktisz elnevezés is az arktikus vidék ellenkező párjára utal. Eleinte Terra Australisnak nevezték a még csak teóriában létező földrészt, a második században Tyre-i Marinus adta neki az Antarktisz elnevezést. Vizet paskoló orka a norvégiai Vestfjord térségében. A kardszárnyú delfinek által benépesített terület az északi sarkvidéktől az Antarktiszig terjed Forrás: Origo Biztos, hogy létezik, csak nem tudjuk, hol A 15-16. században több expedíció indult a Jóreménység fokához és a Horn-fokhoz, ezek egyértelművé tették, hogy ha valóban létezik az Antarktisz, annak különálló földrésznek kell lennie.
Roald Amundsen norvég sarkkutató, felfedező: 1872. július 16-án született hajóépítő és tulajdonos családból. Már fiatal korában lelkesen érdeklődött a felfedezők iránt, példaképének Sir John Franklint tartotta. 1889-ben szemtanúja volt Nansen sikeres visszatérésének, ekkor határozta el, hogy a sarkkutatásnak szenteli életét. Beiratkozott az orvosi egyetemre, de anyja halála után otthagyta az intézményt. A katonaság után munkát vállalt, egy Jeges-tengerre tartó hajón és letette a tiszti vizsgát. 1896-ban ráköszönt a szerencse. A Belgica vitorlás, Adrien de Gerlache kapitány vezetése alatt antarktiszi expedícióra készült, és Amundsent felvették másodtisztnek. Velük tartott Frederick Cook is, aki már Peary-vel megjárta az Antarktiszt. Az út során a kapitány skorbutos lett, ezért Amundsen vette át helyét. Az utazás sikertelen volt, de Amundsen tapasztalatra tett szert. Figyelme az Északi-sark felé irányult. Hamburgba ment a Föld mágnesességét tanulni Georg von Neumayertől. Vásárolt egy hajót, melynek Gjöa nevet adta.