MEGJELENÉS: 2010 OLDALSZÁM: 386 oldal KIADÓ: Ciceró Új magyar ifjúsági könyvsorozat nyolc kötetben a nagyon tehetséges fiatal szerző tollából! Ha elkezded, biztosan nem tudod majd letenni!!! Tuti, hogy függővé válsz! Egy sorozat a való életről. Egy sorozat, amely itt és most játszódik. Egy gimi, ahová mindenki szívesen járna. Srácok, akik olyanok, mint te és mégis mások. A történet rólad is szól! Fiatalon baromi jó az élet, ahogy ez a könyv is ezt tükrözi számomra. – Barnee (Idiot Side). Egy kicsit mindannyian magunkra ismerhetünk a sorok között. – Rami Mindig is kedveltem a hiteles szerzőket, akik az életből merítenek. – AFC Tomi Aki esetleg eddig nem szeretett olvasni, annak mindenképpen ajánlom a figyelmébe. Áttörés lesz! – Barbee Rászántam magam végre én is, hogy belekezdjek Magyarország jelenleg legnépszerűbb ifjúsági regényébe, a Szent Johanna gimi c. 8 részes regényfolyamba. Annyi, de annyi jó kritikát olvastam a könyvről, hogy nem mehettem el ezek mellett, s noha már kiléptem ebből a korosztályból, a kíváncsiság megtette a hatását.
És őszintén szólva nem bánom, hogy kezembe vettem Leiner Laura sikersorozatának első részét. Pedig az eleje annyira, de annyira rosszul indult! Először is fura volt újra tizennégyéves fejjel látni a világot, miután mostanság elég sok felnőtteknek íródott regényt olvastam el. Másodszor pedig a tudat, hogy nem történik semmi sem a könyv folyamán, csak a tizennégyéves Reni unalmas hétköznapjaiba nyerhetünk betekintést, már előre elvette a kedvemet, és így nem bírtam pár oldalnál többet olvasni egyszerre. Mert a könyvnek lényegében nincs konkrét története, ezért is van az, hogy fülszöveg sem említ semmi konkrétumot, csak azt, hogy mennyire jó könyvvel állunk szemben. De aztán történt egy áttörés: Reni az új iskolában végre megismerte az osztálytársait, akiknek kezdett kirajzolódni a karakterük, és ezzel beindult minden. Mert igaz, hogy a regénynek alig van története, de a karakterábrázolás az egyik fő erőssége, na és persze a rengeteg humor, melynek köszönhetően nem egyszer hangosan röhögtem totál hülyét csinálva magamból az éppen körülöttem lévők előtt.
Szerzői jogi védelem alatt álló oldal. A honlapon elhelyezett szöveges és képi anyagok, arculati és tartalmi elemek (pl. betűtípusok, gombok, linkek, ikonok, szöveg, kép, grafika, logo stb. ) felhasználása, másolása, terjesztése, továbbítása - akár részben, vagy egészben - kizárólag a Jófogás előzetes, írásos beleegyezésével lehetséges.
Furcsa módon én ezt a könyvet nagyon szerettem, de most, hogy bele-bele olvasgattunk a barátnőmmel olyan szinten kiverte nálam a biztosítékot, hogy azért kap ennyi csillagot, mert régen valamikor szívesen olvastam. Én személy szerint úgy gondolom, hogy nagyon könnyed és vicces (már akinek) olvasmány. Ezért is szeretik ennyire. Akkor kezdjük az elején. Maga a történet nem az én korosztályomnak íródott, ez tény. Szerintem a nagyon maximum 15 éveseknek való, de egyszer olvasható idősebbeknek is. Velem is így történt, először a legtöbb könyv tetszik, másodszorra egyre unalmasabb, és több hibát látunk meg benne. Nem akarok semmi rosszat mondani Laurára, de eléggé "összecsapott" könyveket ír. Nagyon jó a fantáziája, és maga az alapötlet is egész jó, de a kivitelezése kevésbé. Túl sok az ismétlés, a "menő akarok lenni ezért szlengben írok mindent" dolgok. Akkor kezdem a hibákkal és azzal ami zavart: 1. Az első iskolai napon Renáta azt írja, hogy a csendes Gábor mögött foglalt helyet. 3 oldallal később otthon azt meséli, hogy a francia Jacques ül előtte.