Vetette egykor papírra Vörösmarty Mihály a Gondolatok a könyvtárban című versében. A dolog csak abban különbözik, hogy a gondolatok nem a könyvtárban, hanem egy szentgáloskéri és egy göllei hagyományőrző család fejében született meg. Engem házigazdának kértek fel, és mivel a "KÖTÉL" tagjai mind haverok és már engem is szó szerint kihúztak a bajból természetes volt a segítség. Annak ellenére, hogy sokan próbáltak lebeszélni, mert hogy a mai időre kiveszett az emberekből a jótékonykodás, azért mi félve is, de bevállaltuk. Persze nem csoda, hisz lassan mindenki segítségre szorul és mindenki csak közönnyel találkozik, de azt gondolom, ha az emberek előtt világos a cél, ha úgy vannak méltóságképpen megszólítva, ahogy kell és kitaláljuk a támogatás világos és egyszerű módját, akkor ha valakinek segíteni kell, akkor az a "KÖTÉL" lesz, akinek fognak. Megfelelő lökést adott az első komoly támogató a Bedenek és Társa Bt, a média hozzáállása, a több mint 200 fellépő ember, köztük fiatalok és alig botorkáló nyugdíjasok lelkesedése.
Pedig Kodolányi János szavaival élve: "Meg kell érteni az embernek, hogy nem véletlen, hová születik, hol él, hová tartozik, milyen nyelven beszél, mit hisz, mire teszi föl az életét, mit tagad, és mit ölel magához (…) " István király kilépett az időből, és szentként maradt meg a nép emlékezetében. Van, aki úgy fogalmazott, hogy "István nagyságának felidézése felszabadította az emberekben rejlő jót. " Erre különösen időszerű emlékezni most, amikor annyi rossz dolog történik ebben a világban. Emberi konfliktusok, egzisztenciális bizonytalanság, vagy egyelőre gyógyíthatatlan világjárvány, mely megbéklyózta a világot az elmúlt hónapokban. Természeti katasztrófák, a pénz egyeduralma, az egyre sivárabbá váló emberi kapcsolatok elfedik bennünk a jót. Pedig ha nincs belül ez a jó, ha nincs az egymás iránt érzett felelősség, ha nincs a közösségeken belül a szeretet, akkor mi tart össze bennünket? Mi tart össze bennünket, István utódait, Szent István szellemiségének öröklőit? Mindez nemcsak az együtt megélt múlt okán jelentőségteljes, hanem a jelen közös feladatai, problémái, még inkább a jövő egymásrautaltságot teremtő kihívásai miatt is.
1/4 anonim válasza: 100% Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könytárban 2008. aug. 23. 09:36 Hasznos számodra ez a válasz? 2/4 anonim válasza: 100%:D a Robinhúd, és a fuszeklik fejedelmében is benne volt:) 2008. 25. 11:36 Hasznos számodra ez a válasz? 3/4 A kérdező kommentje::D Én a versre gondoltam, de köszi neked is 4/4 muscleman666 válasza: 2013. márc. 28. 18:34 Hasznos számodra ez a válasz? Kapcsolódó kérdések: Minden jog fenntartva © 2021, GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós, Az emberiségnek elhányt rongyain Komor betűkkel, mint a téli éj, Leírva áll a rettentő tanulság: "Hogy míg nyomorra milliók születnek, Néhány ezernek jutna üdv a földön, Ha istenésszel, angyal érzelemmel Használni tudnák éltök napjait. " Miért e lom? hogy mint juh a gyepen Legeljünk rajta? s léha tudománytól Zabáltan elhenyéljük a napot? Az isten napját! nemzet életét! Miért e lom? szagáról ismerem meg Az állatember minden bűneit. Erény van írva e lapon; de egykor Zsivány ruhája volt. S amott? Az ártatlanság boldog napjai Egy eltépett szűz gyönge öltönyén, Vagy egy dühös bujának pongyoláján. És itt a törvény - véres lázadók Hamis birák és zsarnokok mezéből Fehérre mosdott könyvnek lapjain. Emitt a gépek s számok titkai! De akik a ruhát elszaggaták Hogy majd belőle csínos könyv legyen, Számon kivül maradtak: Ixion Bőszült vihartól űzött kerekén Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők. Az őrült ágyán bölcs fej álmodik; A csillagászat egy vak koldus asszony Condráin méri a világokat: Világ és vakság egy hitvány lapon!
/Végh László polgármester augusztus 20-i beszéde/ Köszönjük élet! áldomásidat, /Ez jó mulatság, férfi munka volt! Tisztelt Ünneplő Közönség! "Óvakodj bírónak lenni, ám örülj királynak lenni s neveztetni. A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak. Ha pedig egyszer olyasvalami kerül eléd, amelyben ítéletet hozni méltóságoddal összefér, türelemmel, irgalommal, esküdözés nélkül ítélkezz, így lesz majd koronád dicséretes és ékes. " – így fogalmazta meg István király fiának, Imre hercegnek az uralkodással kapcsolatos legfontosabb intelmeket. Több mint ezer évre, pontosan 1020 esztendőre nyúlunk vissza ma az emlékezésben. Milyen magyar államot teremtettek elődeink – tesszük fel a kérdést -, és ezredév után mi, mai magyarok, milyen államot szeretnénk magunknak és az utánunk következő nemzedékeknek? Ezek a gondolatok foglalkoztatnak bennünket ma, az ünnep napján. Éltetjük szent királyunkat, ünnepeljük az ezeréves magyar államot és ezzel együtt az időtlen magyar hazát.
A boldogságkeresés motívuma, a mitől boldog az ember nagy kérdése tehát, amely Vörösmarty költészetében újra meg újra visszatér, itt nyer végső választ. Ezután a nyomatékosítás kedvéért még egyszer megismétli a kérdést, és most megadja rá a választ is, ezúttal konkrétan: Mi dolgunk a világon? küzdeni Erőnk szerint a legnemesbekért. Itt ódai magasságokba emelkedik a vers. Az egyén feladata a helytállás, a küzdés. Erről eszünkbe juthat Madách Imre, aki másfél évtized múlva szinte ugyanezt fogalmazza majd meg Az ember tragédiájá ban: "Ember, küzdj és bízva bízzál! " Csakhogy Madáchnál nyitva marad az a kérdés, hogy miért küzdjön az ember. Vörösmarty világossá teszi, hogy a legnemesebb dolgokért kell küzdeni: igazságért, emberszeretetért, demokráciáért, társadalmi szolidaritásért, a népek testvériségéért, az emberi méltóság tiszteletben tartásáért, a munka megbecsüléséért, a békéért, az emberiség javát szolgáló tudományokért. Az a bizonyos "legnemesbek" szó tehát azokat az eszméket takarja, amelyekről a versben szó volt, és amelyek a költő más verseiben is rendre felbukkannak.
Mi dolgunk a világon? küzdeni Erőnk szerint a legnemesbekért. Írja Vörösmarty a Gondolatok a könyvtárban című művében. És hogy kik számunkra a "legnemesbek"? Kutyáink, és árva kutyáink, az Ebárvaház mentvényei, akiknek igyekszünk minden jót megadni. Küzdött értük minden kedves lelkű ember, aki a barkácsnapon részt vett, és az idejéből akár csak egy fél napot is arra szánt, hogy a kis gazdátlanok melegben tölthessék a telet, szárazon, szélvédett helyen. Négy család érkezett a házépítésre, melyek férfitagjait azonnal munkára fogta a csapat. Hatalmas volt a lelkesedés, és őszintén vidám a munkaerő, így igazán produktív napot zárhatott a társaság. Még az idő is a házépítőknek kedvezett, mintha hozzá kívánna járulni az ebek boldogságához. A 20 fokos, napsütéses meleg igazán ritka október közepén, így bizton állíthatjuk, hogy nem a véletlen műve lehetett. Gőzerővel folyt a munka, kalapálás, fűrészelés, fúrás-faragás, egy-egy csicsergő gyermek, sétából visszatérő kutyus felbukkanásával alkalmanként.
Ha legközelebb lesz nemes cél, a helyszín már adott. A rendezvény keretében befolyt támogatás 1. 017. 000, -Ft volt. És ha Vörösmartyval kezdtem azzal is fejezem be "Egy új irány tör át a lelkeken: A nyers fajokba tisztább érzeményt S gyümölcsözőbb eszméket oltani, Hogy végre egymást szívben átkarolják, S uralkodjék igazság, szeretet. Hogy a legalsó pór is kunyhajában Mondhassa bizton: nem vagyok magam! Testvérim vannak, számos milliók; Én védem őket, ők megvédnek engem. Nem félek tőled, sors, bármit akarsz. Ez az, miért csüggedni nem szabad. Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit Agyunk az ihlett órákban teremt. S ha összehordtunk minden kis követ, Építsük egy újabb kor Bábelét, Míg oly magas lesz, mint a csillagok. Meiszterics László