Ady Endre Nekünk Mohács Kell Verselemzés - Nekünk Mohács Kell - Száztíz Éves Az Ady Vers - Mohácsi Örökségvédők
A nemzetféltés, a szorongás váltotta ki Adyból a keserű, átkozódó költeményeket, az ún. magyarság verseket, ebben a témában 120 verset írt. Indulásától kezdve nem győzte ismételni, hogy ez a Duna-Tisza térségében lévő nép megérett egy új Mohácsra. Ostorozó verseinek forrása az, hogy a magyarság képtelen következetes, kemény akaratkifejtésre. A hőkölő harcok szánalmas népének tartotta a magyart. Egész életében azt mondogatta magában és verseiben, hogy vajon fenn tud-e maradni a népek közötti versengésben vagy elvérzik a harcban. A leghíresebb népostorozó verse a Nekünk Mohács kell. vers az Illés szekerén című kötetben jelent meg 1908-ban. A vers minden strófája ugyanazzal a feltételes móddal kezdődik ("Ha van Isten"). Az ismétlések haragot, dühöt közvetítenek. Az első két versszak végén a felszólító mondatokkal kéri a sújtást, a verést a magyar népre, az utolsó sorban azzal érvel, "Mert akkor végünk, végünk". Az első versszakban Istent kéri, hogy csak legyenek háborúk a magyar földön és őt se sajnálja, mert ő is magyar és nehogy csak ő legyen boldog, ne legyen egy félpercnyi békkességünk, mert így erős összetartozó nép, a magyar.
Ady Endre - Nekünk Mohács kell by Botond Isépy
A Nekünk Mohács kell klasszikus "nemzetostorozó" költemény, amely olyan viszonyban van a klasszicizmus és a romantika nemzetképével, amilyenben A magyar Ugaron tájköltészete Petőfiével. Ady elkeseredett dühvel ront neki az olyan, a korban – és még most is – eleven nemzeti toposzoknak, mint a kereszténység védőbástyája, a sorsüldözött nép vagy a szabadságharcos nemzet. A nemzethalál képe is másképp kerül elő, mint a nagy elődöknél: a sorozatos csapások az életben maradásunkat segítik elő, míg a látszólagos béke (azaz a költemény születésének jelene, a "boldog békeidők") abba a hitbe ringatja a közösséget (a kiegyezés Magyarországát), hogy minden rendben van, ezzel előkészítve az igazi katasztrófa eljövetelét. Címe a mű üzenetének összefoglalása, figyelemfelhívó. Lényege, hogy nemzetünket csak a történelmi katasztrófa ébreszti önmagára. Alapmotívumai: biblikus motívum a zöld ágat hozó galamb (Mózes 1. 8. 11). Kifejezőeszközei: ismétlés, fokozás, anafora, halmozás, gemináció, metonímia, metafora.
Youtube
- Ady endre nekünk mohács kell verselemzés youtube
- Ady endre nekünk mohács kell verselemzés el
- Bosch maxx mosógép használati utasítás
- Ady endre nekünk mohács kell verselemzés auto
- Iphone képernyő tükrözés philips tv software
- Ady endre nekünk mohács kell verselemzés de
A lírai alany azonosulása "fajtájával" teljes, tehát nem állítja szembe magát, nem emeli ki önmagát közösségéből. Ez a sorsazonosság teszi jogossá és indokolja a beszélő keserűségét és a büntetés kérését. Mintha azt is sejtetné a költemény, hogy az örökös, meg nem szűnő könyörtelen büntetés az egyetlen lehetőség a "túlélés"-re. Amíg van kit büntetni, amíg lesújthat ránk Isten haragja, addig élünk, addig nincsen végünk. Az ős Kaján kétségbeesett felkiáltásával – "Mit ér az ember, ha magyar? " – a Nekünk Mohács kell rezignált kijelentése – "Én magyarnak születtem" – áll szemben. Az ős Kaján-beli, az egyéni sors, az identitás szorongató kérdését "megválaszoló" kijelentés azt is jelzi, hogy az egyénnek föl kell vállalnia "Isten-verte" magyarságát, az egyén életében nemzete sorsának, végzetének van meghatározó szerepe. Benedek Marcell: (1885—1969): író, irodalomtörténész, műfordító. Kisfaludy Károly: (1788-1830) drámaíró.
Ady magyarság-verseire kettősség jellemző. Számtalan művében szól büszkén saját magyarságáról, származásáról (pl. Az én magyarságom, A föl-földobott kő), de büszke volt nemzeti múltunkra is. A különböző történelmi korszakokból elsősorban a magyar progresszió, forradalmiság hagyományait tartotta lényegesnek, költőelődei közül is a maguk korának "modernjeit" tartotta nagyra (Janus Pannonius, Csokonai, Petőfi, Vajda). Nemzeti büszkesége, "nemzetféltése" azonban gyakorta váltott ki belőle kíméletlen indulatot. Gyakran úgy érezte, hogy a magyarság, Magyarország jövője veszélyben van, és habár minden energiáját, költészetét egy tisztább, igazabb jövendő szolgálatába állította, verseiben mégis fölbukkan a romantikus nemzethalál-vízió is. A Nekünk Mohács kell (1908) című versét Benedek Marcell "fordított Himnusz"-nak nevezte a Kölcsey-vers áldáskérésével szembeni verés, büntetés kérése miatt. A magyarság ostorozása azonban összefonódik az egyén, a beszélő büntetésével, folyamatos bűnhődésével is (2. versszak).