David Grossman A Világ Végére — Mi Már Olvastuk: David Grossman – A Világ Végére | Marie Claire
Meg lefeküdtem a padra, jajj de álmos vagyok, csak alszom egy kicsit és a karomrahajtott fejjel kukkoltam Annamarit. Gyönyörű kislány volt, a bőre egészen fehér, halovány pír játszott rajta, és a szája, az ajkai is olyan gyönyörűen különös formájúak voltak, hogy azt el sem lehet mondani. Kicsit odébb, mögötte a falon egy kis reprodukció függött, bekeretezve. Úgy tettem, mintha azt bámulnám, nehogy… Csak futólag emlékszem a képre ennyi év után, mivel amikor a képet néztem, akkor is Annamarit figyeltem. Az osztályfőnöknőnk semmit sem vett észre a dologból. Szép nő lehetett volna de egészen ragyás arca volt, bárányhimlője lehetett kiskorában, a teste felhólyagosodott és a hólyagok egy reggel mind kipukkantak, és ettől olyan sebhelyes lett az arca. Hiába bodorította a haját, festette a szemét, az arcbőre szürke volt és teli kráterekkel mint a Mars bolygó felülete. Szünetben a folyosón cigizett, ettől aztán mély és reszelős lett a hangja. A képen valami holland tájkép lehetett, egy csatorna partján álló szélmalom volt.
Video
olvasom A könyveknek általában két szereplője van. Az író és aki olvassa. Rögtön megjegyzem, az olvasó a fontosabb, nála a megoldás, az író csak fölvezeti a sztorit. Ennek megfelelően mikor egy könyvet olvasóként veszek kézbe, eleve gyanuperrel élek: Ki ez, mi ez? Mit akar rámtukmálni ez az ember? Ki is az író? Miért fontos ez? Mert egy könyvbe kezdeni olyan, mint a párválasztás: Életünk egy részét együtt töltjük, izgatjuk, és únjuk egymást, vagy legalább az egyik fél, az olvasó, míg a könyv maga, uton-útfélen megcsalja az olvasót, mindenkinek odaadja magát, általában pénzért (ez talán nem számít megcsalásnak) de ingyen is, csak úgy. Az olvasónak pedig – ismét a párkapcsolatoknál vagyunk –, minél több embernek tetszik, neki is annál jobban tetszik a választottja. Ily botorul van a világirodalom megteremtve. Ha nem lenne oly faramuci a szerelmi élet, hát a kutyát sem érdekelné. Ez a könyv is így kezdődik: az ember megpillantja, tetszik, nem tetszik, azután megérinti, van aki meg is szaglássza, szemléljük milyen borítója van, mit írnak róla, ki írta és ki ez aki írta.
nem is írok többet: olvasd csak, olvasd!
(A két férfit egyébként gyerekkoruk óta szoros barátság fűzi egymáshoz. ) Ora, Avram és Ilan barátsága az "Előttünk az élet" című szintén izraeli, a Könyvtacskón már bemutatott regény szereplőit juttatta eszembe. Egy barátság, amely minden próbát kiáll: Ora előbb Avrammal, majd szakításuk után Ilannal esik szerelembe, és itt nem csak testi kapcsolatról, de elsöprő érzelmekről is szó van, mi több, mindkettőjüktől gyermeke születik, Ofer és Adam, akiket Ilannal közösen nevel fel. Szinte hihetetlen, hogy a három egykori katona barátsága ezt a próbát is kiállja. Talán tévedek, de azt, hogy ilyen megbonthatatlan a barátságuk, zsidóságukkal is összefüggésbe hozom. Hisz zsidókat – ahogy arról már az "Előttünk az élet" kapcsán is írtam – olyan egymásrautaltságban és sorsközösségben élnek, mint a világ talán egyetlen népe sem. Évezredek óta nap, mint nap meg kell küzdeniük népük, és évtizedek óta államuk megmaradásáért. Írónk egy olyan barátságot mutat be, mely túllép szerelmen, szexualitáson, vitákon, világnézeti különbségeken, történelmi megpróbáltatásokon.
#olvass David Grossman: A világ végére - YouTube
1985-ben Szvetlana Alekszijevics, egy ismeretlen, fiatal belorusz újságírónő egyszerre két könyvet jelentetett meg a második világháborúról (Nők a tűzvonalban, Utolsó tanúk), s mindkettő érzések, élmények és szenvedések szinte teljesen ismeretlen világát tárta fel. A háborús irodalomban a nők és a gyerekek addig csak mellékszereplők lehettek a férfiak mellett. Alekszijevicsnél ők kerültek a középpontba – s ezzel a női és gyermeki nézőponttal egyszeriben mintha átírta volna, pontosabbá és érzékletesebbé tette volna az addig "ismert" történelmet. Ez a két könyv aztán szerte a világban megjelent, színdarabok készültek belőlük, vitatkoztak róluk: Alekszijevicset pedig mint egy új műfaj megteremtőjét méltatták a kritikusok. Miközben a fölbolydult, széthulló Szovjetunióban sokan úgy írtak róla, mint árulóról, aki a legszentebb érzéseket tiporja sárba. Kedvenc kategóriák
A merengésre természetesen nem jut sok idő, hiszen folyamatos mozgásban vagyunk. A regény keresési jelenetei, a más személyekkel érintkezésbe lépő, és csakis e módon körvonalazódó énekeslány, Tamar titokzatos alakja, akinek színre lépését tudatosan késlelteti Grossman, végig feszültség alatt tartják az olvasót, és eszünkbe juttathatnak filmes módszereket, a flashback és a gyorsított felvétel különböző eljárásait, kamerakezelését. Ugyanakkor mesteri – Rajki András magyar fordítónak is nagyban köszönhetően –, ahogyan a perceptuális élményeket fokozatról fokozatra, láncreakciószerűen írja le a szerző, majd pedig átvált a lány nézőpontjára. "Huszonnyolc nappal azelőtt, hogy Aszaf találkozott Teodórával és először hallott Tamarról, akkor, amikor még munkába sem állt a Városházán, amikor még azt sem tudta, hogy Teodóra létezik, és amikor még álmodni sem álmodott Tamarról, Tamar elkezdte járni az utcákat. " (51. ) A lány késletetett színrelépésének nyilván jól irányzott szándéka van: négy héttel korábban kapcsolódunk be a lázadó természettel megáldott kamasz testvérmentő akciójába, aki, hogy legközelebbi rokonát kimentse egy drogdílerbanda karmaiból, el kell tűnjön a civilizált világ elől, hozzá kell szoktatnia magát az utcai élet fertőjéhez, így egy különös alvilági pokoljárás veszi kezdetét.
- David grossman a világ végére 6
- David grossman a világ végére 10
- David grossman a világ végére youtube
- David grossman a világ végére 2018
- Huawei P9 Lite Fólia, Üvegfólia, Folyékony Fólia - TokShop
- David grossman a világ végére de
- David grossman a világ végére 1
- David grossman a világ végére e
- Vámpírnaplók 2 évad 9 rész
- PTE Gyakorló Általános Iskola, Gimnázium és Óvoda Székhelyintézménye - PTE Babits
- Urológiai osztály – Toldy Ferenc Kórház és Rendelőintézet
- A világ végére · David Grossman · Könyv · Moly
David grossman a világ venere.com
Rákosi Mátyás egy fekete-fehér tábla volt, rúdon, mindenkinek jutott belőle. Lehetet Sztálint és Rákosi Mátyást választani, meg engem. Én szerettem volna, ha engem választ. Kicsit szemerkélt az eső. Hánytam. Lázam volt. Kórházba vittek. És később mumszom is volt. Akkor most olvasok kicsit. II. Majdnem befejeztem! (uszkve 250 oldal maradt hátra, de ugy érzem ez oké. Szoval az első 45 oldal után minden megváltozik. Ez teljesen nőknek való könyv. (Minden tiszteletem az övék) mivel ők ilyet szeretnek olvasni. Mondjuk én is szeretem, ert nő-lelkem vidul tőle. A regény írója pasas, aztán neki is van nőlelke, hogy ilyeneket ír. Teljesen jó. Azt hittem, mivel gyorsan olvasok, megszoktam, ezt a könyvet is kivégzem hipp-hopp. Hát fenét. Ezt nem lehet és nem is szabad gyorsan olvasni, mert be kell darálni az embernek mindent magába. Megrágni, elképzelni, és próbálgatni a nyelvet, meg a helyzetet. Az arab taxis. Hát neki lehet a legnehezebb. Meg a srácoknak. Meg a két szeretőnek. a kutyáknak. Mindennek.
A háború második napja, monda a fiú a lánynak. Vagy a lány a fiúnak. Mindketten annyira lázasak, hogy lehet, a másik nem is létezik, csak lázálmában képzeli oda… Lehetséges, hogy egyikük sem létezik. Hiszen a kórház sem biztos, csak annyi, hogy orvos égen-földön nincs. Csak valami arab ápolónő, aki sír… Már a 40. oldalon tartok, de még mindig nem derült ki semmi. Valami járvány dühöng a városban, az országban… Ha háború van, elég lenne megcsókolni az ellenséget, mindenki hanyat-homlok meghalna… A kislány inkább kislánykoráról mesél. És a barátnőjéről, aki baleset áldozata lett. A kisfiú – ahogy illik –, szerelmes lesz kicsit, vagy nagyon ebbe a beteg, elgyötört kislányba. Mondjuk más nincs is a környéken akibe szerelmes lehetne, és hasonló okokból a kislány is beleszeret. Igen, én is voltam szerelmes, bármilyen hihetetlen! Ötödikben történt, akkor teljesen belepistultam Annamariba. Két sorral mögöttem ült, ráadásul másik padsorban. Földrajz órán folyton tekergettem a nyakam, mintha nyújtózkodnék, csak hogy láthassam.
Egy ló besétál a bárba című regényével 2017-ben elnyerte a Nemzetközi Man Booker-díjat. A könyvből hamarosan filmet is forgatnak majd. Maga Grossman amúgy az írást egyszer a szexhez hasonlította: "Mielőtt kipróbálnád, csak homályos elképzeléseid vannak róla, fenyegető, de nagyon vonzó elképzelések. Miután megtetted, nem érted, hogyan élhettél eddig nélküle. Azonnal függővé válsz. Tudod, hogy ez az, amit csinálni akarsz. " A világ végére előtt ő is legyalogolta a főhőseinek szánt kétszázötven kilométeres túrát. Az út 45 napig tartott: "Egyetlen dolgot tudok biztosan, ha nem írtam volna meg ezeket a sztorikat, ezeket a karaktereket, akkor sokkal kevésbé lennék boldog és normális. " A regény korábban a hét könyve is volt nálunk - akkor azt írtuk róla, hogy egy nosztalgikus, pacifista roadmovie, bonyolult szerelmi háromszöggel. A szerzőről készült portrénkat olvasd el itt: Grossman-portré: Izraelinek lenni fárasztó dolog - Könyves magazin Scolar, 608 oldal, 2013, 3192 HUF "Írás közben történnek csodák.
Azzal, hogy Grossman a megannyi előzmény, kegyetlen és kiszolgáltatott élethelyzet, harci jelenetek és akció után a regény zárófejezeteiben "a gonosz elnyeri a büntetését, a fiatalok pedig egymásra találnak a szerelemben" logikáját juttatja érvényre, tulajdonképpen saját valóságigényének veti alá a regény saját, belső realitását, ezzel rontva a lehetséges katarzis esélyeit, mely, ha szorosan követjük a cselekményt, évek múltán, de legalábbis hosszú ideig tartó testi és lelki felépülést követően akár be is következhetett volna. Ebben a formában viszont olyan mesésen rövidre lett vágva a sztori, hogy végülis nehéz hitelt adnunk olvasóként a hirtelen bekövetkező társadalmi el- és visszarendeződésnek, illetve a családi boldogságnak. Összegzés Mindennek ellenére lüktető és értékes könyvről van szó, melynek cselekményében gyakorlatilag egy házikedvenc diktálja a tempót végig, ő köti össze jelek küldésével, ugrálással, ugatással az elsőre emberi fejjel véletlenszerűnek tűnő epizódokat, és a regény e vonatkozásának természetesen felemelő ereje van az olvasó számára, hiszen humán és nem-humán olyan koegzisztenciájára, összefonódására mutat rá, amely csak nagyon kevés irodalmi műben jelenik meg ennyire feszített narratíva mentén.